A legutóbbi venezuelai kormányátalakítás több, mint egyszerű személyi cserék sorozata. Különösen a védelmi miniszter leváltása jelent mélyreható változást és vet fel kérdéseket. Sokakat meglepve Delcy Rodríguez ügyvezető elnök a hét közepén többek között új személyeket nevezett ki a munkaügyi, kulturális, oktatási, energiaügyi és védelmi minisztériumok élére – a legszembetűnőbb lépés azonban Vladimir Padrino López dandártábornok leváltása. Tizenkét éven át ő volt a Bolivári Nemzeti Hadsereg stabilizáló ereje, számos puccs-kísérletet és zsoldos inváziót hiúsított meg, biztosította a tisztek lojalitását, és – a számos fenyegetés és merénylet ellenére – garantálta a chavizmus túlélését.
Most pedig leváltották azt a négycsillagos tábornokot, aki évekig a Bolivári Forradalom megingathatatlan támaszának számított. A hivatalos köszönetnyilvánítások szinte egy korszak gyászbeszédének tűnnek, és egy politikai átalakulással esnek egybe. Utódja Gustavo González López, a hosszú ideje titkosszolgálati vezető, aki – Padrinohoz hasonlóan – amerikai szankciók alatt áll. A kritikusok azonban rámutatnak baráti kapcsolataira Washingtonnal. Míg Delcy Rodríguez nemrég amerikai minisztereket fogadott Caracasban, és „partnereknek és barátoknak” nevezte őket, addig González López a CIA igazgatója, John Ratcliffe mellett pózolt.
Hivatalosan a változás a „nemzeti fejlődés és a nép jóléte” érdekében történik – a baloldali kritikusok azonban egy olyan állami apparátus átszervezését látják benne, amelyet Washington követeléseihez igazítanak. Padrino López leváltása aligha magyarázható kizárólag belpolitikai okokkal. A január 3-i amerikai támadások óta, amelyek során a venezuelai légvédelmet gyorsan semlegesítették, világossá vált, mennyire korlátozzák Caracas mozgásterét Washington katonai fenyegetései. Zárt ajtók mögött tárgyalnak a stratégiai erőforrásokról, az energiaszerződésekről és a katonai struktúrákról – az amerikai kormány közreműködésével és Rodríguez irányításával. Ezzel kapcsolatban a hivatalban lévő elnök asszony javára szól, hogy egy kiszámíthatatlan agresszor pisztolyt tart a halántékához.
Venezuela paradox helyzetben van: a szuverenitás, az erőforrások feletti ellenőrzés és a katonai parancsnoki szintek korlátozottak, ugyanakkor a kormány kénytelen biztosítani a belpolitikai lojalitásokat és fenntartani a chavista folytonosság látszatát. A lakosság számára már nem látható, ki dönt az ország sorsáról – a kormány, a saját hadsereg vagy az USA?
A kabinetátalakítás egy tanulságos példa a rejtett befolyásgyakorlásra. Míg Rodríguez a stabilitás garanciájaként mutatkozik be, egyértelművé válik, hogy vezetése egyre inkább külső előírásokat hajt végre. Aki az erőforrások felett rendelkezik, az végső soron az országot is irányítja.
Írta: Volker Hermsdorf
Forrás: JungeWelt
